Bácsalmás község rövid története
A község neve a század folyamán sokat változott. A forrásanyagok a következő neveket illetik: Hagimaz,Hajmás,Hagymás,Halmos,Almás,Bácsalmás.
Egy 1092-ben kelt okmány-hamisítvány említést tesz Bodrog vármegye északi részén bizonyos Hagymás helyiségről.Ez a Hagymás helység a 15.sz.-ban már Hagymásegyháza néven fordult elő,amiből látható,hogy a temploma,egyháza is volt.Az okmányok,amin egymás melletti helyeket említik „Hagymashaza et Temerdekhaz.”/Tichy Okmánytár,VIII.643.és 649.p./ Ez is azt bizonyítja,hogy Hagymásegyház valóban a mai Bácsalmás őse,mert Temérdekegyház csupa olyan községek táján soroltatik fel,melyek a mai Bácsalmással, helyesebben a régi O-Almással szomszédosak.
A török hódoltság alatt a vidék falvai elpusztul és elnéptelenednek.Ez a vidék, különösen a Duna felöli része, a törökök hadi felvonuló területe volt.A hódoltság alatt ujra csak Hagymás vagy Hajmás néven szerepel a község neve, aminek az az oka, hogy egyháza elpusztult.Azéert Almás lakott hely volt e viharos időben is,mer az 1545. évből származó tizedlajstrom szerint Hajmás/sic/ köteles volt fizetni 18 forintot és egy pár csizmát. /Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája.I.257.p./ Az 1580-i török adólajstrom szerint Almáson 25 ház van, 1590-ben pedig 35 ház. / Bács-Bodrog vm. Történelmi Társulat Évkönyve.1/1885/III.15./
A Rákóczi szabadságharc idején a község elnéptelenedett ismét.A lakosok védettebb helyen kerestek menedéket.Jánoshalmiakkal és Katymáriakkal együtt Szabadkára menekültek, ugyanis abban az időben a szabadkai ferencrendiek látták el a lelkészi teendőket ezekben a falvakban.
A 18.sz.-tól a helység neve Almás, más néven nem szerepel.
A török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc után a község helye is megváltozott.Eddig az ideig a mai O-Almás területén volt a község.A szabadkai ferencrendi levéltár, 48-p alatt találjuk annak bizonyítékát,hogy 1716-1718 között vetik meg az ősök a mai Bácsalmás község alapját, mely a mostani Oalmástól 3-5km-rel keletebbre van.
A telepítések: A 18.szd. elején ez a vidék igen gyér lakosságú volt. Pl. Iványi I.: Szabadka története I.122.p. az olvashatjuk,hogy amikor Almás,Jánoshalma és Katymár községek népe Szabadkára menekült, ugy a három község lakói 20 nyomorúságos viskóban húzódtak meg.
Amikor konszolidálódtak az ország kül- és belüügyei, megindultak a telepítések, hogy e gyéren lakott, de jó termő földön gazdagabb élet induljon meg.Jól látható a tervszerű telepítés és községfejlesztés a község térképén,mert Bácsalmásnak mind egyenes és széles utcái vannak,sakktábla település.
Magyarok: Már a telepítések első évtizedében a lakosság negyedrésze magyar volt, de csak jobbágyok.A szabadságharc leverése utám a magyarsággal való bánásmód mostoha volt.A bécsi udvar a magyart rebelisnek tartotta,ezért inkább más nemzetiségű,hűségesebb népet telepítetett a német udvar a területekre.
Bunyevácok: 1686 után jöttek nagyobb tömegekben Bosznia-Hercegovina tájairól, a nyomasztó török járom alól.Vezéreik ferencrendi szerzetesek voltak.
Németek: 1786-ban jönnek az első német telepesek Almásra.Őket a bécsi udvar adományokkal /föld,ház,költözködési járművek.stb./ is segített a telepítés idején.
A telepítések által a következőképpen nő a község lakóinak száma:
1728.:120fő, 1756.:348fő, 1767.:632fő, 1773.:1010fő, 1783.:1400fő,
1791.:2877fő, 1803.:3498fő, 1829.:7694fő, 1960.: 9512fő